Az amerikai futball – amelyet az Egyesült Államokban egyszerűen csak futballnak (football) neveznek – egy rendkívül kemény, sokszor durvának látszó játék, amely felvonultatja a sport összes szépségét: gyors futások, agresszivitás, taktikai fegyelem, nyers erő, pontos dobások, ütközések. Mindezek egyetlen célt szolgálnak: eljuttatni a labdát az ellenfél célterületére (end zone).

Talán nincs is más olyan sportág, amely akkora fizikai igénybevételt követelne a játékosoktól, mint a futball. Elég belegondolni abba, hogy egy-egy profi mérkőzésen átlagosan 130 kilós óriások feszülnek egymásnak, és igyekeznek minél előbb földbe döngölni azt, akinél a labda van.

Az amerikai és az európai foci nem sok hasonlóságot mutat, de természetesen azért akadnak átfedések. Mindkét sportág gyökerei Angliába nyúlnak vissza, hisz az amerikai futball tulajdonképpen a britek egyik kedvenc játékából, a rögbiből (rugby) származtatható (egyébként nagyon sokan ma is keverik a két vállfajt, és következetesen „lerögbizik” az USA-beli tojáslabdázást, amely Kanadán keresztül hódította meg Észak-Amerikát).
Az Egyesült Államokban a futball mellett még három nagy népszerűségnek örvendő, úgynevezett major sportág van: a baseball, a kosárlabda és a jégkorong (ezek mellett azért nagyon kedvelt az európai foci is (soccer), de azt főként a gyengébbik nem tagjai játsszák náluk. Az 1990-es években a futball fokozatosan előre tört a népszerűségi listán, és ma már nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a legkedveltebb major sportággá vált.
Ebből a popularitásból adódik, hogy nagyon sokféle szinten űzik ezt a sportot, és többfajta variációja is kialakult:

Játsszák bármilyen szinten is, a futball hatalmas tömegeket képes megmozgatni, és lehet, hogy az avatatlan szem számára elsőre nagyon bonyolultnak tűnik, de itt is ugyanaz a cél, mint bármely más sportágban: több pontot szerezni az ellenfélnél.

A játéktér:
Az amerikai futballt egy labdarúgó pálya méretű játéktéren játsszák. A pálya hossza 120 yard (110 méter), szélessége 53 1/3 yard (49 méter). A pálya hosszanti határvonalát az európai focinál megszokott módon oldalvonalnak (sideline), a keresztirányú határát pedig alapvonalnak (end line) nevezzük.
A játék a pálya középső 100 yardján zajlik, két végén egy-egy 10 yard hosszúságú célterület (végzóna vagy end zone) található. A játékteret 5 yardonként egyenes vonalak keresztezik, és minden yardot úgynevezett hashmarks jelöl, ami a labda pontos elhelyezéséhez szükséges. A félpályát jelző vonal és az end zone határát jelölő vonal (goal line) közötti távolság 10 yardonkét számozva van.
A két end line közepén egy-egy fordított villára emlékeztető kapu van felállítva (régen a kapuk a goal line közepén helyezkedtek el, de később hátra vitték őket az alapvonalra, mert a játékosok sokszor nekiütköztek, amikor befutottak a célterületre).



A játékosok:
A futballt két 11 főből álló csapat játssza. Minden csapat három egységből áll: támadók (offense), védők (defense), speciális csapatrész (special team). Az egyes csapatrészeken belül minden játékosnak megvan a maga speciális feladata (link a posztokra). A játék jellegéből és a rengeteg sérülésből adódóan az együttesek sok játékost kell hogy foglalkoztassanak (az NFL-ben egy csapat játékoskerete 53 főből áll). A roster mérete mellett a csapatot irányító edzői stáb létszáma sem csekély, mivel minden csapatrésznek, és azon belül az egyes pozícióknak a munkájáért is külön szakember felel (pl.: offenzív koordinátor, defenzív koordinátor, quarterback edző, linebacker edző … stb), akik a vezetőedző (head coach) koordinálása alatt teszik a dolgukat.


A játék célja:
A játék célja természetesen a győzelem, amit úgy tud kivívni az egyik küzdő fél, ha több pontot szerez a másiknál. Pontszerzéshez a labdát az ellenfél végzónájába kell juttatni, vagy a kapuvasak közé kell rúgni, amelynek eléréséhez minél beljebb kell nyomulni az ellenfél területére. Az amerikai futball tehát a területszerzés játéka, ennek megfelelően a szabálytalanságokért sem sárga vagy piros lapokkal, hanem területvesztéssel kell bűnhődnie a vétkes alakulatnak (link a büntetésekre).

A pontszerzési lehetőségek az alábbiak:
Touchdown (TD) (6 pt.): Akkor következik be, ha valaki a játékosok közül az ellenfél célterületére (End Zone) viszi be a labdát, vagy az irányító a célterületen álló társának dobja a labdát, aki mindkét lábával érinti a földet, az elkapott labdával a kezében. TD-t elérhet a védő és a támadócsapat is. A védő labdaszerzés után közvetlenül, a támadó pedig egy akciósorozat végén (lehet passz, vagy futás eredménye is).
Field Goal (FG) (3 pt): Ezt csak a támadó csapat speciális egysége (Special Team) szerezhet. Akkor kerül rá sor, ha a támadó csapat három kísérletből nem tesz meg 10 yardot és negyedikre a kapura lövést választják. Akkor sikeres, ha az U alakú kapu szárai közt megy be az U keresztszára fölött.
Safety (2 pt.): A védőcsapat akkor éri el, ha a támadóegység labdás emberét annak saját célterületén szerelik. Ez ráadásul a támadási jog átadásával (Kick off) is jár. Ez elégé ritkán történik.
Extra point (2 pt): Úgynevezett két pontos kísérlet (Two Point Attempt), TD után van rá lehetőség. A két pontért át kell vinni újra a labdát a gólvonalon, a 2 yardos vonalról indulva, 1 kísérletből, hasonlóan a Touchdown-hoz.
Extra point (1 pt): Szintén TD után van lehetőség. Ez az általános választás. Egy 20 yardos FG kísérlet a kapuval szemben

A játékidő:
A mérkőzések négy, egyenként 15 perces negyedből állnak. A második negyed után félidő következik. A mérkőzések természetesen nemcsak másfél óráig tartanak, hisz játék közben többször is megállítják az órát (pl.: támadáscsere, szabálytalanság, labdával történő pályaelhagyás esetén), és nem szabad megfeledkezni az edzők által kezdeményezhető időkérésről (timeout, félidőnként három) illetve a bírói ítélet felülvizsgálatának lehetőségéről (challenge, félidőnként kettő) sem.
Ha a játékidő végén az eredmény döntetlen, akkor hosszabbítás (overtime) következik, amelynek hossza szintén 15 perc. Ha ez idő alatt az egyik csapat pontot szerez, akkor vége a mérkőzésnek, vagyis a hirtelen halál szabálya van érvényben. Az alapszakaszban hosszabbítás utáni döntetlen esetén is vége az összecsapásnak, rájátszás esetén azonban újabb overtime period következik.

A játék menete:
A mérkőzés mindkét félideje kezdőrúgással (kickoff) indul (ilyenkor mindkét küzdő fél részéről az ún. speciális csapatrész van a pályán). A rúgó játékos saját térfelének 30 yardos vonaláról lövi el a földre állított labdát, igyekezve azt mélyen az ellenfél térfelére juttatni. Ha a labda az end zone-ban esik le vagy elhagyja azt, akkor a fogadó (returner) csapat 20 yardos vonalától indulhat a támadás (touchback). Ha a rúgás oldalirányban hagyja el a játékteret mielőtt bárki hozzáérne, akkor saját 40 yardos vonaláról támadhat a labdát fogadó alakulat (tehát szinte félpályányi területet kapnak ajándékba, súlyosan büntetve a rúgást rosszul elvégző játékos csapatát).
Speciális eset az ún. onside kick, amikor kicsit rúg a kicker, hogy lehetőleg az ő csapata kaparinthassa meg újra a támadás jogát. Ez elég kockázatos megoldás, hisz ha mégis az ellenfél szerzi meg a bőrtojást, akkor sokkal kedvezőbb helyről (field position) indíthatja az akcióját (2003-ban az onside kick-ek 19.5%-a volt csak sikeres!).
Ha egy jól elvégzett kickoff-ot követően nem lesz touchback, akkor a fogadó csapat visszahordó embere (kick returner) megpróbál a lehető legtovább visszafutni a labdával, így hozva kedvező támadási pozícióba csapatát. Miután szerelték, a speciális csapatok elhagyják a pályát, átadva helyüket egyik oldalról a támadó, másik oldalról pedig a védekező csapatnak (az is előfordulhat, hogy a kick returner egészen az ellenfél célterületéig jut, ilyenkor kickoff return touchdown történik).
A pályára lépő támadó csapatnak a célja a pontszerzés (touchdown vagy field goal), amiben az ellenfél védekező alakulata természetesen igyekszik őket megakadályozni. A támadóknak négy lehetőségük (down) van legalább 10 yardot előre haladni. Ha ez sikerül, akkor ismét megkapják az első kísérlet jogát (first down), és megint négyszer próbálkozhatnak a minimum 10 yardos előrehaladással (1st&10). Így juthatnak egyre közelebb az áhított pontszerzéshez.
Egy adott kísérleten belül alkalmazott játékvariációt play-nek nevezzük. Az edzők által fáradságos munkával kidolgozott, különböző támadási illetve védekezési variációkat tartalmazó leírást playbooknak nevezzük (offenzív ill. defenzív playbook).

A támadók kétféle módon haladhatnak előre:
Futás (rushing play): az irányító nem passzol, hanem valamelyik futó kezébe adja a labdát (handoff), és ő a földön próbál meg területet nyerni.
Passzolás (passing play): ebben az esetben az irányító rövid (screen pass) vagy hosszabb passzal próbál területet nyerni (sikeres passz–completed, sikertelen passz-incomplete).

A play úgy indul, hogy a támadás kezdőhelyét jelölő vonalra (line of scrimmage) felsorakozó támadó fal közepén lévő center feladja a labdát az irányítónak (snap), a végét pedig a következők jelenthetik:

A támadó csapat által végzett előrehaladást, vagyis a playek egymásutánját támadás sorozatnak (drive) nevezzük.

A mérkőzés során természetesen folyamatosan váltják egymást a különböző csapatrészek, hisz mindkét fél támad, védekezik, és a speciális csapatokra is többször szükség van.

Támadáscsere a következő esetekben történik: